Nápolyi masztiff fajtaleírás

A nápolyi masztiff fajtaismertetője

A nápolyi masztiff megjelenésénél már csak a múltja impozánsabb. A fajta rajongói az ókori molosszus egyenesági leszármazottjának tartják, amely nem túl sokat változott a hosszú évszázadok, évezredek során. A legendás molosszusoktól való származással egyébként számos nagy méretű, határozott őrzőképességű, későbbi mészáros, harci és különböző őrkutyatípus büszkélkedhet.

Elődei feltehetőleg az ókori rómaiak harci kutyái voltak, amelyek Dél-Olaszországban pásztor-, házőrző és parasztkutyaként maradt fenn. Csak 1946-ban kezdődött el a tiszta tenyésztésük. Néhány évvel ezelőtt a sajtóban "az ókor páncélosát" a legbiztosabb védelemként, élő riasztóberendezésként dicsérték, ami azonnal felkeltette az olyan emberek érdeklődését, akiknek "veszélyes kutyára" van szükségük az önbizalmuk megerősítéséhez. A jó üzleti érzékkel megáldott tenyésztők pedig ki is használták a divatot: egyre ráncosabb, rettenetesen veszélyesnek látszó szörnyeket, anatómiai nyomorékokat árultak.

Ősi itáliai fajta. Állítólag a tibeti dogtól származik. Modern változatát 1946-ban fedezték fel újra, valahol a Vezúv környékén.

Színe: fekete, ólomszürke, szürke csíkos. A szügyön és a mancsokon gyakori a fehér szőrzet. Marmagassága: 65-75 cm (kan), illetve 60-70 cm (szuka). Súlya: 45-70. Nagy termetű, robosztus őrző-védő kutya. Feje nagy és erőteljes, az arcorri rész, valamint a koponya vonala párhuzamos. A homlok és az orrhát csatlakozása erőteljes. Állkapcsa erős. Szeme gesztenye barna, tekintete élénk. Füle háromszögletű, lelógó, fejhez simuló, általában a csonkolják. Nyaka közepesen hosszú és nagyon izmos; háta egyenes, erőteljes; mellkasa mély, széles, egészen a könyökig ér. Hasa kissé felhúzott. Lábai izmosak. Csánkja kifeszült, meredek állású. A mancsok tömörek, az ujjak zártak. Farka a csánk alá ér, általában kétharmadánál csonkolják. Szőrzete rövid, sima, fényes.